Popper Péter honlapja
Gondolatok

Vannak-e még meleg tengerek?

Kékségük beleömlik az égbe.

Egyszer ültem a partján és téged bámultalak

 

 

pp_93002.jpglumex-20052006-011.jpg

ppeter.bmp.jpg2006-06-019.jpgpopperp1.jpg

mesterkurzus-017.jpg petete.jpg2009-01-19-pm-016.jpg

 

**********************************************************************

 

 

SZABAD SZERETNÉL LENNI?

(A Teremtés rejtett titkáról)

..."Ki mondhatja meg mi volt a Teremtés?

Ő, akitől van, aki a világra

Őrködve néz, aki a maga őse,

Ő, aki csinálta, vagy nem csinálta,

Ő tudja! Tudja! Vagy nem tudja Ő se?"

Rig-Véda

Filozófiailag a szabadság indeterminizmust jelent. Nincs olyan erő, ami egy létezőre meghatározóan hatna. Ellentéte a determináltság. Egy erő hatáskörében létezés. A szabadság – mint élmény és igény - csak meghatározott dologra, pl. az akaratra, vagy a cselekvésre vonatkozhat.

Szabadság általában nincsen, illetve ez lenne a totális, vagy abszolút szabadság, ami egyedül Istent jellemzi. Minden más lény esetében fennáll a determináltság lehetősége, hiszen nála nagyobb erők is működnek a világban. Istennél nagyobb erő nincsen, tehát ő determinálhatatlan. Többek között ezt is jelenti Spinoza „Causa Sui"-ja, vagyis hogy Isten önmagának oka! Isten az abszolút szabadság.

Isten az embert a saját képére teremtette. Vagyis eredetileg az ember része volt Istennek. Ezért részese volt az abszolút szabadságnak is. Nem „tudta" Isten akaratát, hanem egy volt vele. Isten akarata a saját akarata is volt.

A titok, - amire az alcím is célzott – az, hogy Isten az embert – még a bűnbeesés előtt – nyilvánvalóan kizárta az isteni létből. És éppen ezáltal teremti meg a bűnbeesés lehetőségét. Amíg az ember részese Istennek, nem eshet bűnbe. Ám a kizárás után már nem él egységben Isten akaratával, csak tud (értesül) Isten akaratáról. Vagyis az istennel azonosulás szintjéről lezuhan a megértés, az értelem szintjére. A megértés szellemi fényéről beszél a „Legyen Világosság!. „J'hi Or!" Ez az első alászállás, az isteniből a szellemibe.

Mi ez a titokzatos kizárás, amiről Mózes mélyen hallgat? Mózes a „Legyen Világosságnál", kezdi a történetet. Az első alászállásnál. A Szellem kialakulásánál, még a fizikai test megalkotása előtt. Amíg az ember egy Istennel, létezik ugyan, de mégsincsen megteremtve, Nem itt rejtőzik-e a Teremtés titka? Miért ez az alászállás? Isten lehasítja önmaga egy részét, és elindítja egy megalázóbb, alacsonyabb létszint felé? Az emberiség lényege: az erőinek egy részéről lemondott Isten kalandja a nem-isteni létben? Ezt nevezi Hegel a Szellem önmegismerésének.

Az ember tehát ekkor még érti egykori önmaga, az Isten akaratát. Isten akarata létezik, de már nem determinál. A Törvény, (a Tízparancsolat), Thomas Mann szerint az emberi viselkedés Alfája és Omegája. Feltételezi a tudatos választás szabadságát. Szabadságot legalább a cselekvés és a nem-cselekvés között. E kérdés körül formálódnak ki az egzisztencialista bölcselet nagy iskolái.

De az ember visszavágyik az isteni szintre. Ez a vágy az, ami szembefordítja a Törvénnyel, az isteni akarattal. Ezért feladja az értelem világosságát, az Isten akaratának tudását és értését. Alázuhan az érzéki szintre. Erről pedig a gnosztikusoknak van súlyos mondanivalójuk. Ez a második alászállás. Megértés helyett vágy van, gondolat helyett szenvedély, azonosulás helyett indulat.

Itt tartana most az emberiséggé vált Isten?

A Tízparancsolat szavai már nem érvényesek. Nincs mitől szabadnak lenni.

Embermészárszékek hentesei, a törvényeket már nem ismerő, vagy

tagadó, mosolygó gengszterek között siet még néhány riadt polgár a

misére, azt remélve, hogy legalább a pap, pap maradt és nem fityeg ki a

stukker a reverendája alól. Nem fityeg ki?

A harmadik alászállás már az állati „szabadság", vagyis az

ösztön determinizmus szintjére juttatná az embert. Istennek egy része

állattá válna. Ez az emberi fejlődés útjáról való végleges kisiklást

jelentené. Győzött a Sátán.

Arról van szó, hogy Isten erkölcsi világrendet teremtett, aminek csak a szabad választásban van értelme. Isten, egy részével, belépett az emberi világba, hogy megélje a teremtényeinek sorsát. Az isteni világterv talán azt jelenti, hogy majd velük együtt visszatér az isteni szintre, a választásra képes, szabad Énnel gazdagodva. Ezért kérdéses, hogy végső soron létezik-e egyéni üdvözülés és kárhozat, vagy az emberiség, mint kollektívum közös sorsra jut?

A nagy isteni kalandnak ez a kockázata. Isten kénytelen felfüggeszteni mindenhatóságát, és teremtményeinek, vagyis önmaga sokmilliárd, emberben élő szikrájának megadni az elkárhozás lehetőségét is. Az elkárhozott Isten! Micsoda ördögi csemege!

Talán erről szól ez a küzdelem!

**********************************************************************