Popper Péter honlapja
Megemlékezések

 

A Józan Ész Társaság Popper Péterre emlékezett Veszprémben
2013-11-20 13:17:55
A Józan Ész Társaság Popper Péterre emlékezett Veszprémben
Popper Péter november 19-én lett volna 80 éves. A Józan Ész Társaság két évvel ezelőtt a Balaton Plázában tartott először a születésnapján emlékezést. Akkor nagy nyilvánosság előtt, a vásárlóközpont forgatagában olvastak fel idézeteket írásaiból a civil szervezet tagjai és támogatói. Idén a Veszprém Megyei Könyvtár olvasótermében hangzottak el a műveiből részletek.
Sokoldalúságát, az életre való nyitottságát műveinek sokszínűségén keresztül mutatták be a felolvasók.
Két órán keresztül sok könyv és előadás szövege elevenedett meg a társaság tagjainak jóvoltából.
Esett szó Isten-hitről, befolyásolásról, értékrendekről és a humor sem maradhatott el.
Popper Péter köztudottan vállalta és soha nem tagadta meg zsidó hitét, de más vallások tanulmányozása során egyéni, magán-használatú vallást állított össze saját maga számára.
Elsőként a Pilátus testamentuma című könyvéből hangzott el részlet a Messijach-ról, arról, hogy egy római számára mennyire megfejthetetlen a júdeaiak Isten-hite.
Aztán az Ady-val szólva „percemberkék” kerültek terítékre ebben a formában:
„Mi igazol ma egy életet? Csakis a siker! Csakis a pillanatnyi elismertség, a buksza pillanatnyi tömörsége. S ha elmúlik a siker, ha lesoványodik a buksza, akkor bárki is volt azelőtt, meghal az ember is kortársai, egykori barátai, üzletfelei emlékezetében. Már senki sem emlékszik rá. A valódi nagyság általában rejtve marad.”
A Józan Ész Társaság tagjai felidézték még többek között a Mesterkurzusok című sorozatot is, amelyben Popper Péter a hazugságról, az önámításról és az érdekről fejti ki gondolatait.
Az idézett előadásban a pszihológus hihetetlenül jól érzékelteti azt, ahogy a közös előítéletek összetartanak. Ezt a társadalmi mozgásokban, politikában ki is használják. A közös tévedések, hazugságok kohéziót hoznak létre az emberek között egészen addig, amikor már saját szemének sem hisz az egyének 60%-a. Ez a kollektív biztonság megerősítője. Konformista nyomás, ha valamit nagyon sok ember állít, akkor sokan elhiszik, még ha a tapasztaltuk más is. Két dolog idézi ezt elő: a tömeg és a tekintély vagy a kettő együtt.
Popper Péter nem csak a fajsúlyosos szakmai könyveket, hanem remek humorú írásokkal is megjelent. A megemlékezés során ez a könnyedebb hangvétel is szerepet kapott.

 

 

2011 november 19.-én a Józan Ész Társaság (JÉT) megemlékezett Popper Péterről. Ezen az oldalon látható a megemlékezésről közölt cikk és egy fotó. Ma az alábbi e-mail érkezett ezzel kapcsolatban:

"Tavaly a Józan Ész Társaság tagjai megemlékeztek Veszprémben Popper Péterről.
Ezen a felolvasáson jelen volt városunk írója-költője, Tungli M Klára is, akit megihletett az ottani hangulat és írt egy verset erről.
Hamarosan megjelenő következő kötetében szerepelni fog ez a vers is.
Minket, mint civil egyesületet, nagy megtiszteltetés ért, hogy részesévé válhattunk ennek az érzésnek."

Ime a vers, egy újabb ékkő mely hitelesen őrzi emlékét. Köszönet érte.

 

Ideje van

JÉT-nap P. P. emlékére

 

Köröttünk lárma, rikácsolás, kit érdekel, --

mi halljuk emberünket: téged idézve

mond igazat, nem csupán valót.

Gondolattal fényesítjük egymást.

Utunk, ha más is, egyfelé terel, s nem

félünk kimondani sok kételyünk:

Higgyünk? Ne higgyünk?

Növekvő púpként cipeljük magunkkal

közös gondjaink, esetleg válasszunk

új hazát, vagy csak hiú reményből

annak hitt és színesre szőtt

otthontalanságot? Mások legyünk,

vagy utolsó vérig őrizzük régi

önmagunkat -- akár a hordalékon?

Válaszolj, öreg bölcs, ki most naptár-

lapokkal ajzod szilárdnak gondolt lelkünk.

Hová vonuljunk el a szenny elől?

Van-e számunkra közös, mégsem hordaút?

Ha van, felénk mikor fut, s rá hogy

léphetünk? Miközben könyveid

lapozva szép eszméket motyogunk

magunkban, te némán ülsz a vásznon

kerti fád tövében, s talán ha szólnál is,

csak annyit: Ideje van… Várd ki, s megtudod.

Addig tedd a dolgod emberül.

 

 

***********************************************************

bannerek2.jpg

Popper Péter szelleméhez tökéletes érzékenységgel igazodó darab. Tele ragyogó ötlettel, melyek ugyanakkor végtelenül egyszerűek mégis hűen visszaadják azt a hangulatot, amihez hozzászoktunk és elvárunk ha Poppert olvasunk.

Malek Andrea és Perjés János nemcsak tehetségükkel de érezhető odaadásukkal és szeretettel oldják meg ezt a nem mindennapi szerepet. Mindezt olyan könnyedén és közvetlenül, hogy a nézőnek szinte fel sem tűnik, mennyire nehéz a gondolatok és érzelmek kavalkádjában helyt állniuk és minden pillanatban hitelesnek maradniuk.

A színdarab a játék és a rendezés mindvégig tökéletes harmóniában vannak. Popper Péter hangjának megidézése minden alkalommal a legjobbkor hallható és pont annyi amennyi kell. A zene is hasonlóképpen.

Ha valakinek, akinek sokra becsüljük a szellemi értékeit és tanításait, akkor a ránk hagyott anyagához csakis így érdemes hozzányúlni .

***********************************************************************************************************************

Az élet sója-ról írták itt:
Lassan másfél év telt el azóta, hogy az utóbbi évtizedek minden kétséget kizáróan egyik legnagyobb hatású és legismertebb pszichológusa, Popper Péter eltávozott közülünk. Szelleme azonban töretlenül jelen van, olyannyira, hogy ezúttal új könyve jelenik meg - özvegye, Zolnay-Laczkó Katalin jegyezte le azon előadásainak kiválasztott szövegrészleteit, amelyek valamilyen módon a zsidóság témaköréhez kapcsolódnak. Az anyagot tematikai szempontból csoportosította fejezetekbe. Az elsőben azok kaptak, helyet, amelyek a zsidó vallás mibenlétét, jelentőségét tárgyalják. A továbbiakban olyan kérdéskörök kerülnek terítékre, mint a kabbala, a haszidizmus múltja és jelene, vagy a holokauszt. Az utolsó rész nem véletlenül kapta a Kol Nidré címet, amely a Jom Kippur előestéjén mondott első, arám nyelvű, minden esküt és fogadalom feloldó, bűnök bocsánatáért esdeklő ima - itt Popper Péter bűnhöz, megbocsátáshoz és az Engesztelés napjához kapcsolódó gondolatai kaptak helyet. A kötet amellett, hogy kiváló - igaz, némileg szubjektív - foglalata a zsidó \"lelkiállapotnak\", vigasz azoknak, akik azt hitték, hogy nem lesz már több \"Popper könyv\". Minden érdeklődőnek jó szívvel ajánlható, tartalmas kikapcsolódást, lelket melengető elmélyedést ígérő kötet. \" \" \"

*************************************************************************************************************************

Popper Péter író, pszichológusra emlékeztek születésnapján

Ismerd meg önmagad!

Veszprém – A delphoi jósdában jóslást kértek az emberek, a jövendőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós az felelte: Gnóthi szeauton – Ismerd meg önmagadat! – és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy.


2011. november. 20. vasárnap | Szerző: Varga Domokos Péter



 

Születésnapján, formabontó módon és szokatlan helyszínen emlékezett meg a Józan Ész Társaság (JÉT) a másfél éve meghalt Popper Péter író, pszichológusra a Balaton Pláza előcsarnokában. Az Alexandra könyvesbolt előtt három órán keresztül olvastak fel műveiből. (A bevezetőben Popper Péter A belső utak könyve című művéből idéztünk.)

Azért éppen itt és így – indokolta a helyszínválasztást és a módszert bevezetőjében Molnár Margit, a JÉT elnöke -, mert Popper Péter mindig közérthető nyelven fogalmazta meg a legbonyolultabb problémákról is gondolatait. A pláza a posztmodern agóra, a társas érintkezés helye is, Popper szövegei igazi elemükre találhatnak itt.

Molnár Margit röviden megidézte Popper Péter emlékét, aki 1933. november 19-én született és 2010. április 16-án halt meg. Hangsúlyozta, nem csak a pszichológus íróról emlékeznek meg, hanem a gondolkodóról, a kételkedőről, a tanítóról és az emberről is.

Szokatlan helyszínen, a Balaton Pláza előcsarnokában, a posztmodern agórán emlékezett a Józan Ész Társaság a másfél éve elhunyt Popper Péterre. Arra tanított, hogy olvassunk és gondolkodjunk (Fotó: Penovác Károly)

Szokatlan helyszínen, a Balaton Pláza előcsarnokában, a posztmodern agórán emlékezett a Józan Ész Társaság a másfél éve elhunyt Popper Péterre. Arra tanított, hogy olvassunk és gondolkodjunk (Fotó: Penovác Károly)



Arról a gondolkodóról, aki fel merte tenni azokat a nagy kérdéseket is, hogy mi célja a teremtőnek velünk - ha egyáltalán van célja. Hogy lehetünk-e boldogok? Mi értelme az életünknek? Van-e értelme a szenvedésnek? A kérdésekre egy életen át kereste a feleletet, és arra jutott, hogy nincs egy örök érvényű válasz, hanem marad a kételkedés. Kereste a választ a rációban, a lelkünkben, a különböző kultúrákban és a hitben. Végül eljutott oda, hogy a cél az út.

És ha van kellő bátorságunk, akkor az út végére – ami tulajdonképpen az életünk vége –sikerül megértenünk, hogy a célunk a mindig ismeretlen, amit csak úgy tudunk elérni, ha mindig úton vagyunk.

Popper Péter egész életében könyveket írt, tanított. Arra tanított, hogy olvassunk, gondolkodjunk - aztán megint olvassunk és gondolkodjunk. Emlékezzünk rá mi is így – javasolta az összegyűlt hallgatóságnak és a plázába betévedőknek Molnár Margit.
A JÉT tagjai nem csak az író műveiből olvastak fel, hanem József Attila, Ady, Szabó Lőrinc, Radnóti, Apollinaire, Blake, és Dsida Jenő verseket szavaltak, filmrészleteket vetítettek a vele készült interjúkból, előadásairól.

**********************************************************************************************

Köszönet a lehetőségért a Micve Klubnak, hogy szeretettel megemlékezhettünk Popper Péterről, 2011 április 17.-én.

Dunai Tamás szinművész, Popper Péter írásaiból olvas fel.(Az elhangzott idézetek a "GONDOLATOK"-nál találhatók)

dr.Gyarmati Andrea és dr.Kende Péter, mint barátra emlékeznek.

Köszönet ezért a szép estéért nekik, és akik még felszólaltak emlékeiket megosztva, és mindazoknak akik eljöttek.

Részlet "A kő, a víz és a kutya "c filmből

Akik ismertük és szeretjük, tudjuk nem fukarkodott megosztani velünk szellemiségét, mely számára is mindig kifogyhatatlan örömforrás volt. Szeretettel és elfogadó érdeklődéssel, tekintett a világra, amelyben élt, és soha, szűnni nem akaró hittel szórta szét tudásának kincseit anélkül, hogy szelektált volna. Mindezt olyan egyszerűséggel és bájjal tette, hogy aki csak figyelt rá, nem távozott üres kézzel.

Egy éve már, hogy csillaga más, magasabb szférákban keresett otthont magának. Ez nem jelenti azt, hogy bennünk nem él tovább, hiszen oly sok maradandó értéket hagyott örökül. Megható hogy, előadásait bár csak képernyőn láthatjuk, még mindig képes őszintén elgondolkodtatni, megnevettetni.

Távozásának évfordulója alkalmából sok helyen megemlékeztek róla. Az egyiken valaki nagyon kedvesen  ezt mondta: "Valahogy el se ment ..."

 


 

 

 

2010 November 20.-i megemlékezés a SpinozaHázban.(részlet)


"Van annak már majd’ negyven éve, hogy a Rádióban egy Különleges Tudakozó című műsort szerkesztettem, annak idején az első közönségkapcsolatos műsorok egyikét. Ezekbe meghívtunk vendégként két-három-négy szakembert (tanárt, pszichológust, kutatót), tőlük lehetett telefonon kérdezni, és ők élő adásban válaszoltak. Pszichológus szakértőnket Popper Péternek hívták. Akkor találkoztam vele először.

Nem volt híján a szónak. De az ismeretnek sem. A ráérzés képességének sem. Hogy a félve feltett, köntörfalak mögé rejtett valódi kérdést felismerje, tapintatosan megválaszolja. Sosem a kétely nélküli tudás biztonságával, hanem a termékeny kétkedésével, amely új s újabb kérdésekhez vezetett, s ezek új s újabb válaszokat igényeltek. Útba indítva a kérdezőt ezek felé is a “belső utak” kalauzaként.

Aztán egy darabig szem elől vesztettem. Külföldön dolgozott, utazott, csak amikor könyveinek új folyamával jelentkezett itthon, akkor lettem olvasója a nyolcvanas, kilencvenes években. Olvasója és híve." Bölcs István (Idézet a Különben jól vagyok...c. könyvből)

 

................

 

 

 

 

 

 

"Segítség! - kérték tőle minden nap, de inkább minden órában az emberek.

Segítség! - kérte minden órában az emberektől. Az Istenektől. A tudománytól. Az élettől.

Megváltást és boldogságot remélt hatvannyolc könyvétől, előadásának ezreitől a gyarló, sokszor csak receptre vágyó, instant megoldást követelő rajongó-tábor, és csak a szkeptikusok maroknyi, abszolút hallású kisebbsége szűrte ki szavaiból, hogy: én is csak te vagyok.

Mesterként kurzusai, emberként kétségei hitelesítették minden szavát. Éld meg az életed, ha mered, de, ha gyáva vagy, ne okolj mást! - ars poeticája saját sorsán kikísérletezett, nem is olcsón kapott bölcsessége a lelkekbe hozta vissza az erőt, sokszor azokban a válságos pillanatokban is, amikor sajátmaga éppen ereje vége felé járt.

Négy világvallás, a tudomány technokrata tendenciái és a lélek (általa is bevallottan kifürkészhetetlen) rejtelmei csendesen szegődtek a szolgálatába - a kölcsönösség jegyében. “Az ember biztonságra és bizonyosságra vágyik. Egy napon rájön, hogy úgysem kapja meg. Ha ki tudja kerülni a cinizmus, a fanatizmus és a közöny csapdáit, akkor ugyan nagyon magányos lesz, de nagyon erős."" Láng Zsuzsa (Népszabadság 2010.április 16.)

 

"- Tanár Úr, én készültem… – kezdeném inkább némi lopott humorral – én készültem a megemlékezésre... – és szinte hallom is a hangod Tanár Úr, azzal utánozhatatlan nazálisan elnyújtott éneklős zöngével, ahogy veszed a lapot és a kesztyűt és mondod is, a gyenge labdát egyben lecsapva:

- Üljön le Paulinyi! Magának nem készülnie kellett, hanem megemlékeznie kell!

Valóban, a készülés az ismeretségünk volt, ami az utolsó időkre mélyült el és vált számomra is különlegessé. Túl a “Belső utak könyvének” nagykamaszos izgalommal való néhai felfedezésén, túl egy régi-régi éjszakai rádióinterjúdra való rácsodálkozáson és egy szintén régi közös tévészereplés emlékén, valójában az iskolánkban, a Szintézisen ismertelek meg, majd tizenöt éve. Bevallom – most már lehet – ott is sokáig a Popper Pétert láttam benned, aki megbízhatóan érkezik, betegségtől, balesettől nem zavart ismerős rutinnal tartja az előadást, tréfásan elgondolkodtatva és komoly arccal megnevettetve az embereket. Tetszett, hogyne tetszett volna – mint annyiaknak –, a vidám kétség, a túlzott fennköltség egészséges földre rántása a precíz poénok higgadt telitalálataival, miközben az embernek való tanulság mégis megmarad.

Tetszett az is, ahogy ezoterikus és más házi szabályokat felrúgva, lihegve ültél le érkezésedkor az iskola folyosójának padjára, hogy rágyújts, ahogy én is gyorsan rágyújtottam veled, hadd lássa mindenki ezt a törvénytipró összetartozást, ami mégsem irányult semmi és senki ellen. Megfogott mindig is, ahogy testi esendőséged meghazudtolva, a tanteremben hangban és szellemben kihúztad magad, és a másfél órát pontosan tartva, tetted a dolgodat.

Emberként, barátként pár éve láttalak mégis először, vagy inkább igazán közelről, amikor első szakmai könyvemmel – mint annak lehetséges méltatóját – megkerestelek. Valahogy mintha vizsgáztam volna nálad Tanár Úr, olyan kérdésekben – épp az ezotériáról, a csodákról, Istenről és a létről –, amiket mindketten komolyan vettünk. Aztán jött a könyvbemutató, számomra afféle diplomaosztásként, ahol Tanár Úr kérem, én tényleg úgy éreztem magam, mint aki mégiscsak készült, mint egy végzős, aki a tanárt már tegezheti, mint egy fiú, akinek felnőtt barátja és apja van." Paulinyi Tamás (Idézet a Különben jól vagyok...c. könyvből)

................